A zavarosodási pont az a hőmérséklet, amelyen a nemionos felületaktív anyag vizes oldatban melegítés hatására átlátszóról zavarosra változik. A felületaktív anyag molekulájának hidrofil és lipofil tulajdonságai közötti egyensúlyt tükrözi. A zavarosodási pont a felületaktív anyagok teljesítményének előrejelzésének egyik fő mutatója; meghatározásával előzetesen meghatározható a megfelelő üzemi hőmérséklet.
A GB/T559-2010 öt módszert (A, B, C, D és E) határoz meg a különböző típusú nemionos felületaktív anyagok zavarosodási pontjának meghatározására. Az A, B és C módszer alkalmazható lipofil vegyületek, például zsíralkoholok, zsíraminok, zsírsavak, zsírsav-észterek és alkil-fenolok etilén-oxiddal történő kondenzálásával előállított nemionos felületaktív anyagok zavarosodási pontjának meghatározására. A D és E módszer az etilén-oxid és propilén-oxid blokkpolimerizációjával szintetizált nemionos felületaktív anyagok zavarosodási pontjának meghatározására alkalmazható. Az E módszer általában nem alkalmazható lipofil vegyületek, például zsírsavak vagy zsírsav-észterek etilén-oxiddal és propilén-oxiddal végzett blokkpolimerizációjával szintetizált nemionos felületaktív anyagokra, de csak akkor alkalmazható, ha a meghatározás megismételhető.
Az egyes módszerek kiválasztásánál kövesse az alábbi irányelveket.
A módszer:Ha a minta vizes oldata 10 és 90 fok között zavarossá válik, a meghatározást desztillált vízben kell elvégezni.
B módszer:Ha a minta vizes oldata 10 fok alatt zavarossá válik, vagy a minta nem teljesen oldódik vízben, a meghatározást 25%-os dietilénglikol-butil-éter vizes oldatban kell elvégezni. Ez a módszer nem alkalmas néhány alacsony etilén-oxid tartalmú, vagy 25%-os dietilénglikol-butil-éter-oldatban nem oldódó mintára.
C módszer:Ha a minta vizes oldata 90 fok felett zavarossá válik, a meghatározást lezárt ampullában kell elvégezni. A lezárt ampulla lehetővé teszi a művelet nyomás alatti végrehajtását, amely magasabb hőmérsékletet ér el, mint az oldat forráspontja légköri nyomáson. Desztillált víz helyett nátrium-klorid vizes oldat is használható, és az A módszer szerint meghatározható a minta zavarossági pontja, de az eredmények nem mutatnak egyszerű összefüggést az ampulla módszerrel kapott eredményekkel.
D módszer:Ha a minta savas vizes oldata 10 és 90 fok között zavarossá válik, a meghatározást 1,0 mol/l-es HCl standard oldatban kell elvégezni.
E módszer:Ha a minta savas vizes oldata 90 fok feletti hőmérsékleten zavarossá válik, a meghatározást literenként 50 g n-butanolt és 0,04 g kalciumiont tartalmazó vizes oldatban kell elvégezni.
